Józsué 5

1 És lőn, amikor az Emoreusok minden királya, akik a Jordán nyugati oldalán voltak, és a kánaániták minden királya, akik a tenger mellett voltak, meghallották, hogy az Úr kiszárította a Jordán vizét Izráel fiai előtt, amíg át nem mentünk, hogy elolvadt a szívük, és nem volt bennük szellem többé, Izráel fiai miatt.2 abban az időben monda Az Úr Józsuénak: csinálj éles késeket, és másodszor is metéld körül Izráel fiait.3 és készített neki Józsué éles késeket, és körülmetélé Izráel fiait az előbőr hegyén.4 és ez az oka annak, hogy Józsué körülmetélt: az egész nép, amely Egyiptomból jött, férfiak voltak, még a hadviselők is, meghaltak a pusztában, miután kijöttek Egyiptomból.5 az egész nép, amely kijött, körülmetéltetett, de az egész nép, amely a pusztában született, az úton, amint kijöttek Égyiptomból, nem metélték körül őket.6 Mert az Izráel fiai negyven esztendeig jártak a pusztában, míg az egész nép, a mely hadviselő volt, Égyiptomból jött, el nem fogyott, mivelhogy nem hallgattak az Úr szavára: a kinek megparancsolta az Úr, hogy ne mutassa meg nékik azt a földet, a melyet az Úr az ő atyáiknak adott, hogy nekünk adjon, a mely tejjel és mézzel folyó föld.7 és az ő fiaikat, akiket ő nevelt fel helyettük, körülmetélték Józsué, mert körülmetéletlenek voltak, mivelhogy nem metélték körül őket az úton.8 És lőn, hogy miután körülmetélték az egész népet, a táborhelyükön laknak, amíg teljesen meg nem lesznek.9 És monda Az Úr Józsuénak: ma elgördítettem rólad Egyiptom gyalázatát. Ezért hívják a hely nevét Gilgálnak mind a mai napig.10 és tábort ütének Izráel fiai Gilgálban, és megtarták a páskát a hónap tizennegyedik napján, még Jerikó síkságán is.11 és ettek a Föld régi gabonájából másnap a páska-ünnep után, kovásztalan süteményeket, és kiszáradt kukoricát ugyanazon a napon.12 a manna pedig másnap abbamaradt, miután ettek az ország régi gabonájából; Izráel fiainak sem volt többé mannájuk, hanem Kánaán földjének gyümölcséből ettek abban az évben.13 És lőn, mikor Józsué Jerikó mellett volt, hogy felemelte szemeit, és ránézett, és ímé egy ember állt ellene, kezében karddal; és elment hozzá Józsué, és monda néki: értünk vagy ellenségeinkért?14 ő pedig monda: Nem, de mint az Úr seregének kapitánya, most eljövök. És Lehulla Józsué az ő orczájára a földre, és imádkozott, és monda néki: Mit monda Az én Uram az ő szolgájának?15 És monda Az Úr seregének kapitánya Józsuénak: Vedd le lábadról a cipődet, mert szent a hely, a hol állsz. És Józsué így tett.