a lézeres mikrodisszekció (lm) az elmúlt tizenöt évben széles körben demokratizálódott. A műszerek úgy fejlődtek, hogy erősebb és hatékonyabb lézereket, valamint új lehetőségeket kínáljanak a mintagyűjtéshez és-előkészítéshez. A technológiai fejlesztések a mikrodisszekció utáni elemzési képességekre is összpontosítottak, megnyitva a vizsgálatokat a kísérleti és klinikai biológia minden tudományágában, köszönhetően a genomanalízis új, nagy áteresztőképességű módszereinek, beleértve az RNAseq-t és a proteomikát, amelyek ma globálisan microgenomics néven ismertek, azaz a biomolekulák sejtszintű elemzése. Annak ellenére, hogy ezek a gyorsan fejlődő módszerek lehetővé tették, az LM mintavételi és gyűjtési munkafolyamata továbbra is kritikus lépés a minta integritásának biztosításában a szövettan (pontos sejtazonosítás) és a biokémia (a biomolekulák megbízható elemzése) szempontjából. Ebben az áttekintésben leírjuk a minta feldolgozását, valamint az LM erősségeit és korlátozó tényezőit, amelyeket egy vagy több érdekes sejt specifikus kiválasztására alkalmaznak egy heterogén szövetből. Látni fogjuk, hogy a protokollok és módszerek legújabb fejleményei hogyan tették az LM-et hatékony és néha nélkülözhetetlen eszközzé a komplex szövetből izolált néhány sejtből kivont apró mennyiségű biomolekula genomikai és proteomikai elemzéséhez fiziológiai kontextusukban, ezáltal új lehetőségeket kínálva az alapvető fiziológiai és/vagy Pato-fiziológiai folyamatok megértésére.