IC 35-41-3-2
erő alkalmazása személy vagy vagyon védelmére
Sec.2. (a) egy személy jogosan alkalmaz ésszerű erőt egy másik személy ellen, hogy megvédje a személyt vagy egy harmadik személyt attól, amit a személy ésszerűen úgy véli, hogy a jogellenes erő közvetlen alkalmazása. Azonban egy személy:
(1) jogosan alkalmaz halálos erőt; és
(2) nem köteles visszavonulni;
ha a személy ésszerűen úgy véli, hogy ez az erő szükséges a személy vagy harmadik személy súlyos testi sérülésének vagy erőszakos bűncselekmény elkövetésének megelőzéséhez. Ebben az államban senki sem kerülhet semmilyen jogi veszélybe az adott személy vagy harmadik személy szükséges ésszerű eszközökkel történő védelme miatt.
(b) egy személy:
(1) indokolt az ésszerű erő alkalmazása, beleértve a halálos erőt is, egy másik személy ellen; és
(2) nem köteles visszavonulni;
ha a személy ésszerűen úgy véli, hogy az erő szükséges ahhoz, hogy megakadályozza vagy megszüntesse a másik személy jogellenes belépését vagy támadását a személy lakására, korlátozására vagy elfoglalt gépjárműjére.
c) a lakáson, korlátozáson vagy elfoglalt gépjárműn kívüli vagyontárgyak tekintetében egy személy indokolt ésszerű erő alkalmazásával egy másik személy ellen, ha ésszerűen úgy véli, hogy az erő szükséges ahhoz, hogy azonnal megakadályozzák vagy megszüntessék a másik személy birtokába jogszerűen, jogszerűen birtokolja a személy közvetlen családtagját, vagy olyan személyhez tartozik, akinek a tulajdonát a személy jogosult megvédeni. Azonban egy személy:
(1) igazolható halálos erő alkalmazásával; és
(2) nem köteles visszavonulni;
csak akkor, ha ez az erő az (a) bekezdés alapján indokolt.
(d) egy személy jogosan alkalmaz ésszerű erőt, beleértve a halálos erőt is, egy másik személy ellen, és nem köteles visszavonulni, ha a személy ésszerűen úgy véli, hogy az erő szükséges ahhoz, hogy megakadályozza vagy megakadályozza a másik személyt abban, hogy eltérítse, megpróbálja eltéríteni, vagy más módon megragadja vagy megpróbálja megragadni a légi jármű jogellenes irányítását repülés közben. Ezen alszakasz alkalmazásában, egy repülőgépet repülésnek kell tekinteni, amíg a repülőgép:
(1) a földön Indiana-ban:
(A) miután a légi jármű ajtaja becsukódott a felszálláshoz; és
(B) a légi jármű felszállásáig;
(2) az Indiana feletti légtérben; vagy
(3) a földön Indiana-ban:
(a) A repülőgép leszállása után; és
(B) mielőtt a légi jármű ajtaja kinyílik a leszállás után.
(e) az (a), (b) és (c) alpontok ellenére az a személy nem jogosít erőszak alkalmazására, ha:
(1) a személy bűncselekményt követ el vagy szökik meg;
(2) a személy egy másik személy jogellenes cselekedetét provokálja azzal a szándékkal, hogy testi sérülést okozzon a másik személynek; vagy
(3) a személy harcba lépett egy másik személlyel, vagy az első agresszor, kivéve, ha a személy visszavonul a találkozástól, és közli a másik személlyel ennek szándékát, és a másik személy ennek ellenére folytatja vagy azzal fenyeget, hogy folytatja a jogellenes cselekményt.
(f) A d) alponttól eltérve nem indokolt az erőszak alkalmazása, ha az illető:
(1) bűncselekményt követ el, vagy annak elkövetése után megszökik;
(2) egy másik személy jogellenes cselekedetét provokálja, azzal a szándékkal, hogy testi sérülést okozzon a másik személynek; vagy
(3) folytatja a harcot egy másik személy ellen, miután a másik személy visszalép a találkozástól, és közli a másik személy szándékát, hogy abbahagyja az eltérítést,
megkísérli eltéríteni, vagy más módon megragadja vagy megpróbálja megragadni a légi jármű jogellenes irányítását repülés közben.
az ApCsel 1976, P. L. 148, SEC.1. Módosította: Acts 1977, P. L. 340, SEC.8; Acts 1979, P. L. 297, SEC.1; P. L. 59-2002, SEC.1; P. L. 189-2006, SEC.1.
IC 35-41-3-3
kényszerítés alkalmazása letartóztatáshoz vagy szökéshez
3.szakasz. (a) a bűnüldözési tisztviselőtől eltérő személy indokolt ésszerű erőt alkalmazni egy másik személy ellen letartóztatás vagy a másik személy szökésének megakadályozása érdekében, ha:
(1) bűncselekményt követtek el; és
(2) valószínű ok van feltételezni, hogy a másik személy elkövette ezt a bűncselekményt.
az ilyen személy azonban nem jogosult halálos erő alkalmazására, kivéve, ha ez az erő e fejezet 2.szakasza szerint indokolt.
b) a bűnüldözési tisztviselő indokolt az ésszerű erő alkalmazásával, ha a tiszt ésszerűen úgy véli, hogy az erő szükséges a törvényes letartóztatás végrehajtásához. A tiszt azonban csak akkor indokolt halálos erő alkalmazásával, ha a tiszt:
(1) valószínű oka van azt hinni, hogy erre a halálos erőre szükség van:
(a) erőszakos bűncselekmény elkövetésének megakadályozása érdekében; vagy
B) letartóztatni egy olyan személyt, akinek a tisztnek valószínű oka van azt hinni, hogy súlyos testi sérülés veszélyét fenyegeti a tiszt vagy egy harmadik személy; és
(2) adott egy figyelmeztetést, ha lehetséges, hogy az a személy, aki ellen a halálos erő kell használni.
c) Az érvénytelen parancs alapján letartóztatást végrehajtó rendészeti tisztviselő indokolt az erő alkalmazásával, mintha a parancs érvényes lenne, kivéve, ha a tiszt tudja, hogy a parancs érvénytelen.
d) az a bűnüldözési tisztviselő, akinek letartóztatott személy van őrizetben, ugyanolyan erőt alkalmazhat a letartóztatott személy őrizetből való szökésének megakadályozására, mint amelyet a tiszt indokolt lenne használni, ha a tiszt letartóztatná az adott személyt. A tiszt azonban csak akkor alkalmazhat halálos erőt, ha a tiszt:
(1) valószínű oka van azt hinni, hogy halálos erő szükséges ahhoz, hogy megakadályozzák egy olyan személy őrizetből való szökését, akiről a tisztnek valószínű oka van azt hinni, hogy súlyos testi sérülés veszélyét fenyegeti a tiszt vagy egy harmadik személy számára; és
(2) ha lehetséges, figyelmeztetést adott annak a személynek, akivel szemben a halálos erőt alkalmazni kell.
e) a büntetés-végrehajtási intézetben őr vagy más tisztviselő vagy bűnüldöző tisztviselő indokolt ésszerű erő alkalmazásával, beleértve a halálos erőt is, ha a tisztnek valószínű oka van feltételezni, hogy az erő szükséges a büntetés-végrehajtási intézetben fogva tartott személy szökésének megakadályozásához.
(f) A (b), (d) vagy (e) alszakasz ellenére a bűnüldözési tisztviselőnek, aki büntetőeljárásban alperes, ugyanolyan joga van, mint egy olyan személynek, aki nem bűnüldözési tisztviselő, hogy az IC 35-41-3-2 alapján önvédelmet érvényesítsen.
az ApCsel 1976, P. L. 148, SEC.1. Módosította az 1977. évi törvények, P.L. 340, SEC.9; ApCsel 1979, P. L. 297, SEC.2; P. L. 245-1993, SEC.1.