Lengyelország szekuláris ország, és a vallásszabadság alkotmányosan biztosított, függetlenül az egyén hitétől, mindaddig, amíg gyakorlata nem árt másoknak. Becslések szerint 2017-től a lakosság többsége (85,9%) katolikus kereszténynek vallja magát.1 további 1,3%, illetve 0,4% ortodox és protestáns kereszténynek vallja magát.2 Úgy gondolják, hogy a lakosság nagyjából 0,4% – A tartozik kisebbségi vallások (a legjelentősebb egy kis zsidó lakosság), míg a lakosság 12,1% – a nem adott meg vallást.3 sok lengyel (mind vallási, mind nem vallásos) antiklerikális, ellenzi a vallási intézmények befolyását a politikában.
a katolicizmus Lengyelországban
a katolikus egyházhoz való tartozás központi szerepet játszott Lengyelország történelmében és nemzeti identitásában. A katolicizmus a 20. század zűrzavarában uralkodott, mivel Lengyelország fő riválisai az ortodox keresztények (oroszok) és a protestáns keresztények (németek) voltak. Az invázió és az üldöztetés közepette a legtöbb lengyel hűséges maradt a katolikus egyházhoz, és vigaszt és menedéket keresett benne. A háború utáni időszakban az ateizmus előmozdítására irányuló kommunista erőfeszítések ellenére az egyház döntő intézménnyé vált, mivel képes volt önálló hangot képviselni. Ma sok katolikus Lengyel véleménye az etikai kérdésekről tükrözi az egyház véleményét. A lakosság azonban egyre inkább megosztott az ideológiai és vallási kérdésekben, különösen a vallás nyilvános és magánéletben betöltött szerepét illetően.
a katolikus lengyelek gyakran a katolikus események időbélyegeivel jelzik életüket: keresztelés, elsőáldozás, bérmálás, esküvők és temetések. Az emberek tudatában vannak erkölcsi kötelezettségeiknek és nemességüknek, és a katolikus gyónási gyakorlat jól ismert módja annak, hogy megbocsássanak azoknak, akik megbánást tanúsítanak. Egy mélyen viharos történelemmel rendelkező országban ez sokak számára vigasztalás forrása volt. A lengyel gyermekek nagyjából 90% – a megtanul gyónni az első áldozásra való felkészülés során (2011 est.). Így a gyakorlat meglehetősen ismerős intézmény lett azok számára is, akik vallásilag semlegesebbek a későbbi életben. Továbbra is a kényelem forrása, amelyhez visszatérhetünk, erkölcsi rendet adva az embereknek.
egy másik gyakori szokás a lengyel családok körében a ‘dzielenie oplatkiem’, amely egy vékony fehér ostya törése és megosztása. Ez általában karácsonykor történik. Úgy gondolják, hogy az ostya Krisztus testét képviseli, és az Oltári kenyér ugyanazon alakjáról mintázzák, amelyet a templomban használnak az úrvacsorán.
1 Központi Hírszerző Ügynökség, 2020
2 Központi Hírszerző Ügynökség, 2020
3 Központi Hírszerző Ügynökség, 2020