vita
a méh leiomyomák jóindulatú daganatok, amelyek a nők 20-30% – ában vannak jelen, klinikai megnyilvánulásokkal 35 évesnél idősebb nőknél.6,7 ezek a daganatok főként simaizomsejtekből állnak, és változó mennyiségű rostos kötőszövetet tartalmaznak.8 a parazita leiomyomák az endoszkópos műtét ritka szövődményei, amikor a myoma szöveteket a fragmentáció után minimális bemetszéssel távolítják el. A legtöbb leiomyoma a menopauza után regresszálódik. A kalcifikált parazita leiomyoma egy posztmenopauzás nőnél rendkívül ritka; ilyen esetekben nehezebb megjósolni a klinikai tüneteket és a fizikai eredményeket. A legtöbb parazita leiomyomában korábban myomectomia történt, és több elváltozás is volt; azonban a mi esetünkben a betegek nem végeztek előzetes műtétet, és egyetlen leiomyoma volt. Ezenkívül a betegek korábban nem jelentettek panaszokat a myomával kapcsolatos tünetekről.
a Leiomyomákat ritkán találják meg a posztmenopauzás nőknél, mert növekedésük ösztrogénfüggő. Van azonban néhány bejelentett eset a leiomyoma növekedéséről a posztmenopauzás nőknél.3,9 Kawamura et al9 azt javasolta, hogy más ösztrogének vagy növekedési faktorok, például ösztron, inzulinszerű növekedési faktorok (IGF) vagy epidermális növekedési faktorok (EGF) szerepet játszhatnak a leiomyomák növekedésében posztmenopauzás nőknél. Lumsden et al10 és Vollenhoven et al11 azt javasolta, hogy a polipeptid növekedési faktorok, például a thrombocyta eredetű növekedési faktorok (pdgf), a transzformáló növekedési faktorok és a vaszkuláris endothel növekedési faktorok (VEGF) társulása stimulálja a leiomyomák növekedését. Ezen növekedési faktorok közül sok túlexpresszálódik a leiomyomákban, és vagy növeli a simaizom proliferációt (TGF – transzformáló növekedési faktor, FGF – fibroblaszt növekedési faktorok) vagy a DNS-szintézist (EGF, PDGF), stimulálja az extracelluláris mátrix szintézisét (TGF-Ft), és elősegíti a mitogenezist (TGF-Ft, EGF, IGF, prolaktin), vagy angiogenezist (FGF, VEGF).12 ha egy posztmenopauzás nő elhízott, a mellékvese eredetű androsztenedion perifériás átalakulása ösztronná a zsír aromatizálásával stimulálhatja a leiomyomák növekedését. Jelen esetben az ösztron vagy a növekedési faktorok, vagy mindkettő szerepet játszhatott a leiomyoma növekedésében.
alkalmanként a kocsányos subserosalis leiomyomák csavarodhatnak a méhcsonton, és leválhatnak a peritoneális üregben. Az ilyen leiomyomákat “parazita leiomyomáknak” nevezik; ez a daganat a szomszédos struktúrák revaszkularizációjával él túl.8 néha azonban a daganat tapadhat a környező struktúrákhoz. A kezdeti kocsányos mióma valószínűleg premenopausálisan alakul ki, míg a parazita leiomyoma klinikailag nyilvánvalóvá válhat a menopauza előtt vagy után.13 a jelen esetben laparoszkópos vizsgálat során a leiomyomát a medenceüreg elülső tasakjában, közvetlenül a hólyag felett, a méhtől elkülönítve találták meg. Ezért parazita leiomyomának minősítették.
ahogy a leiomyomák megnagyobbodnak, kinövik vérellátásukat, ami különböző típusú degenerációt eredményez: hyaline vagy myxoid degeneráció, meszesedés, cisztás degeneráció vagy vörös degeneráció.14 általában a hyaline degeneráció a degeneráció leggyakoribb (63%) formája, míg a többiek ritkábban fordulnak elő, például myxomatous változások (13%), meszesedés (8%), mucoid változások (6%), cisztás degeneráció (4%), vörös degeneráció (3%) és zsíros változások (3%).15 a meszes leiomyoma megállapítása gyakoribb a posztmenopauzás nőknél.16 esetünkben gyakori leiomyomát diagnosztizáltak, amely hyaline degenerációval és dystrophiás meszesedéssel járt. A szabad felület a minta áll sok szabálytalan kis töredékek a lágy szövetek vázizom, zsírszövet, csontos töredékek. Hyaline degeneráció esetén a hyalinizált terület vágott felülete sima és homogén, és nem mutatja a tipikus örvényszerű mintát. Idővel a csökkenő vérellátás és az ischaemiás szöveti nekrózis miatt a kalcium-foszfátok és karbonátok lerakódnak a leiomyomában. A kalcium különböző mennyiségben helyezkedik el, amikor a periférián helyezkedik el, meszesedő cisztára emlékeztetve. Más meszes leiomyomák a kalcium szabálytalan vagy diffúz eloszlását mutatják.
esetünkben úgy gondolhatjuk, hogy a kocsányos leiomyoma a méh kocsányán tekercselt. Idővel a myoma vérellátása csökkenhet, és a szövet ischaemiássá válik. A kalcium a leiomyoma perifériás részében helyezkedik el. A degeneratív változások előrehaladtával a leiomyoma szilárdan meszesedhet. A leiomyoma teljesen elkülönülhet a méhtől, és alternatív vérellátást alakíthat ki egy másik forrásból, például omentumból és zsírszövetből.
kevés jelentést tettek közzé a parazita leiomyoma4,5,17,18 és a disszeminált peritoneális leiomyomatosis19 kialakulásáról morcellator alkalmazásával végzett laparoszkópos myomectomia után. Paul és Koshy4 jelentett laparoszkópos eltávolítása több parazita leiomyoma egy nő, aki egy korábbi laparoszkópos myomectomia. A leiomyomákat az előző kikötő helyén, a méh fundusában és a jobb paracolic ereszcsatornában találták meg. Egy másik eset, amelyet Moon et al5 jelentett, a hasfal parazita leiomyomáját írja le laparoszkópos myomectomia után; ennek a betegnek kórtörténetében volt egy korábbi myomectomia során alkalmazott morcellátor is. Egy másik jelentés megvitatta a megtartott fragmensek beültetését a morcelláció alkalmazása után laparoszkópos műtét során.17
a laparoszkópos kivágás a választott kezelés. A leiomyoma kivágási visszakeresését esetünkben egy morcellátor helyett endobag alkalmazásával értük el. Az endobagot a köldökzsinór felé tolták, a tömeget pedig darabokra vágva késsel vágták le. A morcelláció technikáját az 1990-es évek közepén vezették be a laparoszkópos myomectomiába; javította az eredményeket és csökkentette a vérveszteséget és a szövődmények arányát nagy leiomyomákkal.20 a morcellátor használatával azonban nőtt a hiányos eltávolítás és maradványok kockázata az eljárásból eredő több apró darab miatt.