eredmények
a hisztamin döntő szerepet játszik a migrén patogenezisében: a neurogén gyulladásos út fenntartása. A hízósejtek (MC) és a kalcitonin‐génhez kapcsolódó fehérje (CGRP) közötti kölcsönhatás a trigeminális afferensek és a trigeminális ganglionok (TG) szenzibilizációját eredményezi. A hisztamin különböző affinitással kötődik négy különböző hisztaminerg G-fehérjéhez kapcsolt receptorhoz, aktiválva a protein-kinázokat, vagy kiváltva a kalcium felszabadulását a következő hatásmóddal. A hisztamin 1 receptor (H1R) és hisztamin 2 receptor (H2R) antagonistákat gyakran használják allergia és gyomorsav szekréció kezelésére, de antagonizmusuk valószínűleg hatástalan a migrénre. A hisztamin 3 receptor (H3R) és a hisztamin 4 receptor (H4R) háromszor nagyobb affinitással rendelkezik a hisztaminhoz képest, mint a H1R/H2R, és szinte kizárólag a neuronokban és az immunszövetekben találhatók meg. A H3R autoreceptorként vagy heteroreceptorként működik, csökkentve a hisztamin és más neurotranszmitterek felszabadulását. Ez az anti‐nocicepció és az anti‐neurogén gyulladás potenciális célpontja. A mai napig számos kis klinikai vizsgálat alacsony dózisú hisztamin vagy Na-metil-hisztamin alkalmazásával migrén profilaktikus hatékonyságot mutatott, valószínűleg H3R vagy más meghatározatlan utakon keresztül.