Wharton szabálya olyan szabály, amely tiltja két személy büntetőeljárását egy adott bűncselekmény elkövetésére irányuló összeesküvés miatt, ha a szóban forgó bűncselekményt csak legalább két személy követheti el. vagyis két vagy több személy megállapodása egy adott bűncselekmény elkövetéséről nem indítható összeesküvésként, ha a bűncselekményt csak az érintett résztvevők tényleges száma alapján lehet elkövetni.
ezt a büntetőjogi szabályt Francis Wharton Amerikai büntetőjogi szerzőről nevezték el, aki megfogalmazta. Az is ismert, mint koncert-of-action szabály. A szabály lényege, hogy két személy egy adott bűncselekmény elkövetésére vonatkozó megállapodása nem indítható összeesküvésként, ha a bűncselekmény olyan jellegű, hogy szükségszerűen két személy részvételét igényli annak elkövetéséhez. Minden szereplőt összeesküvéssel lehet vádolni, ha további személy vesz részt a megállapodás hatályának kibővítése érdekében. Amikor a jogalkotási szándék külön büntetést szab ki egy adott bűncselekmény elkövetésére irányuló összeesküvésért, Wharton szabálya nem alkalmazandó.
ha a bűncselekmény gondolatához több elkövetőre van szükség, pl. házasságtörés, bigámia, vagy párbaj, összeesküvés nem vádolható, mert ez elkerülné a bűncselekmény büntetésének törvényi korlátozását. Ez egy bírósági vélelem, amelyet ellenkező jogalkotási szándék hiányában kell alkalmazni. Wharton szabálya csak azokra a bűncselekményekre vonatkozik,amelyek összehangolt bűncselekményt, több bűnözőt igényelnek.
Wharton szabályszegéseinek klasszikus példái a következők: párbaj, bigámia, házasságtörés, kergetés, szerencsejáték, csempészáruk vétele és eladása, kenőpénz adása és fogadása.