PICO della MIRANDOLA, Giovanni (1463-1494), az olasz reneszánsz egyik legfigyelemreméltóbb alakja. Pico befolyásos gondolkodó volt, humanista tudós, a keleti tanulmányok úttörője és a keresztény Kabbala atyja. Kortársai, akikkel Pico kapcsolatban állt, többek között Illés *Delmedigo, Flavius *Mithridates, Johanan Alemanno, Marsilio Ficino, Angelo Poliziano és Girolamo Savonarola. Delmedigo több Averroista értekezést fordított Pico számára. Mithridates arab és arámi nyelven (“káldeus”) tanította, és jelentős számú kabbalista írást fordított le számára; fordításai fennmaradtak, és Pico keresztény Kabbalájának legvalószínűbb irodalmi forrásai. Pico zsidó ezoterizmussal való találkozásának legszembetűnőbb és hosszú távon legbefolyásosabb eredménye a kabbalista tézisei “saját véleménye szerint” (Conclusiones cabalisticae secundum opinionem propriam), amelyek a keresztény vallás igazságának megerősítését tűzték ki célul a zsidó Kabbala alapjaiból. Ezek közé tartozik a 900 tézisek származó minden ága a tudás, amit felajánlott, 1486-ban nyilvános vita Rómában. A vita soha nem történt meg, de a kabbalista tézisek tartós benyomást tettek, és valóban úgy tekinthetők, mint a keresztény Kabbala kezdete. Amit jelentenek, az a kereszténység kabbalista értelmezése, mint a Kabbala keresztény értelmezése. A Kabbalát, amelyet Pico az ember méltóságáról szóló szónoklatában érintett, hosszasan tárgyalja Apologia (in Commentationes, 1496), ahol 13 tézisét védte meg, amelyeket az egyház kifejezetten elítélt, amelyek közül az egyik az a tézis volt, hogy “egyetlen tudomány sem tehet minket Bizonyosabbá Krisztus istenségében, mint a mágia és a Kabbala.”A Heptaplus (1489), a teremtés bibliai beszámolójának hétszeres értelmezése szintén kabbalista vonásokat mutat. Pico számos Héber könyvet birtokolt, és írásaiban, különösen az asztrológia cáfolatában (Disputationes adversus Astrologiam Divinatricem, 1495) a kabbalistákon kívül számos zsidó szerzőt említ, nevezetesen Maimonides, Ibn Ezraés Levi B. Gershom. Pico Héber tudásának és a Kabbalával való ismeretének pontos mértéke még nyitott kérdés.
műveinek kiadásai Opera Omnia (Bázel, 1572); Opere, Szerk. szerző: E. Garin, vol. 1, de hominis dignitate, Heptaplus, de ente et uno és Scritti vari (1942); vol. 2-3, Disputationes adversus Astrologiam Divinatricem (1946-52).