1AZT az elképzelést fogom kidolgozni, hogy a pszichoanalízis szempontjából: az alanynak etikai felelőssége van a jouissance egyedülálló módjáért. Ennek érdekében, először a téma freudi vágását fogom megvizsgálni.
2megtaláljuk Freudban a téma pszichoanalitikus felfogásának előfeltételeit a hajtásokkal kapcsolatban, különösen akkor, amikor a hajtás körülbelül fordulatáról van szó, arról a körülbelül fordulatról, amely szükséges a hajtásnak a passzív formából az aktív formába való áthaladáson keresztül történő fejlődéséhez, például a “látás” és a “látás”között.
3a meghajtó másik fázisa, amelyben a témát rámutatják, a “másik alany” fázisa, ahogy Freud nevezi, annak, amelynek be kell lépnie a meghajtó hurokjába, hogy elégedettség keletkezzen. A másik félhez való viszonynak ez a szakasza egy “másik alany”, egy partner belépése révén a hajtás hurokjába megmutatja, hogy az alany pszichikai és testi belsősége mennyire kapcsolódik a társadalmi dimenzióhoz.
4de Freud “Ichspaltung” – ról szóló utolsó szövegében nemcsak megoldást nyújt számunkra a nőiesség elutasítására, mint mind a kasztrálás , mind a két nem elemzésének sziklájára, hanem megismertet minket a tudattalan alanyának fogalmával is, amely a hajtással, a jouissance-szal és a társadalmi struktúrákkal küzd, és amely mindenekelőtt a tilalmakon keresztül érezhető.
5ebben az 1938-as írás utolsó darabjában Freud bemutatja a vágás a létben. A” Spaltung “” Ich “lehetővé teszi, hogy a” lét “” vágásaként “vagy”felosztásaként” fordítsák le. Például a “Mein ganzes Ich” kifejezést “minden lényemnek”fordítják. Ezt kiegészíthetjük az “én” vagy az alany lényével. A kijelentés és a kijelentés közötti megosztottság nem zavarhat minket tovább.
6a témának ez a felosztása a nőiesség elutasításának és analitikus alapkőzetének megoldásának freudi felfedezése, nevezetesen, hogy egy olyan pszichés traumával szembesülve, mint például a vágy kielégítéséhez kapcsolódó pszichés veszély traumája, amikor a választás meg van határozva:
- feladni az elégedettséget azáltal, hogy elismeri a veszélyt
- vagy tagadja a veszély valóságát annak érdekében, hogy fenntartsa az elégedettséget
a gyermek két ellentétes állásponttal reagál a konfliktushelyzetre. Egyrészt elutasítja a veszély valóságát, és megengedi magának, hogy bármit elutasítsanak, és ezzel egyidejűleg elismeri ezt a valóságot azáltal, hogy tünetekké változtatja azt a szorongást, amelyet ez a veszély okozott.
7a tünet segítségével történő megoldást nemcsak a szenvedés árán fizetik ki, amelyben felismerjük a jouissance-t, hanem a téma lényének “vágásának” árán is. Nem várható fellendülés az alanynak ebből a megosztottságából, amelynek magját az ösztönzés és annak kielégítése, a jouissance és a társadalmi struktúra veszélyei alkotják. Röviden, amint ma felismerjük, nincs tünet nélküli alany, vagyis nincs téma jouissance nélkül.
8a Lacanian alany ebben a freudi “Ichspaltung” – ban alakult. Elsősorban az anya vágyának jelzője határozza meg, amelyet a fallosz testesít meg. A fallosz, amely előzetesen létezik, az alany az anya vágyának jelzője.
9az ezzel a jelzővel felszerelt alany, amellyel lénye azonosult, tovább testesül meg testében azáltal, hogy képmását beépíti anyja tükörébe, aki libidójával fektetett bele. Ezután teste van, és kész arra, hogy szubjektivitását a társadalmi testben építse fel, amely feszültségben van a tükörben ábrázolt személye és a másik, az abszolút másság alakja között, a tükör és a nyelv falán túl, ettől a másiktól, amelytől beszédéért cserébe saját üzenetének fordított formában való visszatérését várja. Röviden, egy másik, aki állítólag jobban tudja, mint ő, mi a beszédének igazsága.
10 ez az alany, aki nem redukálódik sem képére (egójának alapjára), sem beszédére, olyan szimbólumok világában él, amelyeket a társadalmi diskurzus fogalmaz meg, és amelyek lehetővé teszik számára szubjektivitásának és jouissance módjának megfogalmazását, amelyekért most már tudjuk, hogy a téma felelős. Ez a felelősség szubjektív megosztottságának felelőssége, amely annak az eredménye, hogy jouissance módját választotta.
11most feltehetjük magunknak a kérdést, hogy ez hogyan élvezi az id-t. Nagyon korán Lacan helyettesítette a témát a freudi Es – vel. Ezt az” id ” – t, amely nem az én, Freud elméletében mindaz alkotja, amit a lény létrehoz, és amely az élő lény jouissance-ját alkotja. Még egyszer megemlíthetjük a “lét” fogalmát, amely Freud tollából esik későbbi munkájában, nevezetesen a “pszichoanalízis vázlatában”.
12 az “azonosító” közvetlenül ahhoz a testhez vezet, amely élvezi önmagát, és amely ezt a nemi megfontolás felett teszi. Ez a jouissance, amelyet Lacan alapvetőnek vagy “halandónak” minősít , ellentétben áll a Szexuális jouissance-szal, amennyiben az utóbbit határ korlátozza. Ez a jouissance a halál felé vezető úton halad, és a saját vagy a másik fél teste ellen irányul. Röviden: élvezni egy testet, ahogy Lacan mondja, gyakrabban ez nem annak lebontásából áll.
13 az élőlénynek ez a halandó jouissance-ja a tudattalanban a halál hajtóerejével és annak ismétlési játékával tagolódik. És a nyelv közvetítésével, amennyiben a tudattalan a gyermekkori jouissance élményeinek nyomaiból épül fel, a jouissance keresése a jelzőnyomhoz fog kapcsolódni, amely, mint minden nyom, a veszteség jelét hordozza.
14a halandó jouissance-nak a tudattalanban való lehorgonyzása olyan nyelvi produkciók révén, amelyek jelzik a jouissance elvesztését, szexuális jouissance-t vezet be.
15Lacan a Szexuális jouissance-t “fallikus jouissance” – nak nevezi, mert a halandó jouissance-t a fallosz szexualizálja. Az ókori Görögország óta a falloszt mindig úgy kell érteni, mint a vágy jelzőjét, amely bevezeti a veszteség jelzését, és ennek következtében a jouissance keresésének korlátját.
16 ezt nagyon jól állítja Julien Offroy De La Mettrie felvilágosodás filozófus a L ‘ Art de jouir-ban: “ha elvesztettem a napjaimat az érzékiség miatt, Ó!, nagy istenek, hogy visszakapjam őket, hogy újra elveszítsem őket!”
17 a beszélő és élvező test, amennyiben a társadalmi köteléket szervező diskurzus alapján épül fel, most arra hív bennünket, hogy kérdezzük meg magunktól, hogyan élvezzük a szociális szférát.
18vegyük az erőszak és a pornográfia kérdését , és próbáljuk megérteni, miért nő ma e két jelenség ereje a társadalmi szférában.
19senki sem vitatná azt a tényt, hogy társadalmi kötelékünket a jouissance igénye jellemzi, amely egyre több szex felé tolja az embert egy olyan szexualitás kárára, amely az erotika szinonimája lenne. Az Eros hiánya a jouissance-ban megnyitja a mezőt a halálhajtáshoz a társadalmi kötelék de-szexualizációján keresztül.
20 a jouissance iránti akarat szemben áll a vágyakkal és a fallikus jelzőeszköz által öltött öltözettel annak a késztetésnek, amely a jouissance-t szexualizációval korlátozza. Így megkülönböztethetjük a Szexuális jouissance-t egy másik elsődleges jouissance-tól, amely annak az élőlénynek a jouissance-je, amelyben a test élvezi az autizmust, amely megnyitja a hozzáférést a “destruktív dühhöz”, ahogy Freud a civilizációjában és Elégedetlenségeiben megfogalmazta a zavaró “nem erotizált agressziót és pusztítást”.
21a halálhajtás átveszi azt a terepet, amelyet megtisztított egy társadalmi kötelék, amely a piac törvényeivel lépést tartó jouissance akaratának vasszabálya alatt lépett fel, és egyre több olyan tárgyat fogyaszt, amelyek nagyon gyorsan “fel” – ről “lefelé” mennek a piacon, ami egyszerűen a jouissance szükségességének lángjait táplálja.
22a pornográfia és az erőszak egyre több jouissance színtere egy olyan testnek, amelyet a kötelékbe való libidinális befektetés hiánya desexualizálttá tett.
23ez a pornográfiát felölelő erőszakos harag egy igényes társadalmi szuperegóban találja meg urát, amely minden áron jouissance-t igényel, beleértve a halált is.
24 röviden, amikor a politika nem ígér olyan társadalmi köteléket, amely olyan értékeken alapul , mint a szingularitás, a kölcsönösség és a közösség, amelyek a politika szövetét és az állampolgár belsőségét alkotják, mint az alany, akkor a desexualizált erőszak, vagyis a határtalan erőszak, ebben az elsivatagosodásban találja meg örömét.
25A mai társadalmi kötelékünk egyik könnyen megállapítható jellemzője a libidó munkába való befektetése.
26 ez nagyon nehéz helyzetbe hozza a bérrendszer burzsoáziáját, és a fiatalok nagy része nehezen fektet libidinálisan a tudásba. Anélkül, hogy megfeledkeznénk a tanárok, pszichoanalitikusok és más polgárok középosztályának gyengülésével kapcsolatos csúszós politikai lejtőkről.
27a pszichoanalízis nem a jouissance etikája, amely új kreatív vágyat ígérne a kultúrában annak az alanynak, aki a testében megragadja magát a jouissance új stratégiáinak kidolgozásával, amit Michel Foucault hívott fel. Bizonyos értelemben láthatjuk Foucault projektjének kudarcát, amely nem tudta, hogyan kell elkerülni az identitás visszavonását a jouissance új formáiba, más szóval az egók felépítésébe. Másrészt a pszichoanalízis segíthet az alanynak abban, hogy megszabaduljon a jouissance súlyától, ezért Lacan ötlete, hogy minden elemzésbenés van Arisztotelész hallgatója.
28ez nem mentes a politikai rezonanciától, mivel az, amit joggal várhatunk egy elemzés hatásától egy olyan alanyra, aki valamilyen hatalommal rendelkezik, ellentétes Alkibiadésszel, vagyis kevésbé élvezi a hatalmat, és így képes arra, hogy vágyát a közéletnek szentelje.