Összefoglalás: az önbevallásos személyiségjegyek rövid távú stabilitása vagy teszt-újratesztelése valószínűleg elfogult, ha a válaszadót depressziós vagy szorongásos állapot érinti. Néhány tanulmányban azonban a DSM-orientált, önbevallásos eszközök rövid távon ésszerűen stabilnak bizonyultak, függetlenül az egyidejűleg előforduló depressziós vagy szorongásos rendellenességektől. Jelen tanulmányban megvizsgáltuk egy új önjelentési kérdőív rövid távú teszt-újratesztelési megbízhatóságát személyiségzavar diagnózis (DIP-Q) 30 egyénből álló klinikai mintán, depressziós, szorongásos vagy nincs tengely-I rendellenesség. A depressziós rendellenességekkel küzdő alanyok teszt-újra teszteredményei többnyire instabilak voltak, és a tíz személyiségzavar közül három esetében jelentős változás következett be a teljesített kritériumokban a belépés és az újbóli teszt között: határvonal, elkerülő és obszesszív-kompulzív személyiségzavar. A szorongásos zavarokkal küzdő alanyok pontozása csak a C klaszter és a függő személyiségzavar tételek esetében volt instabil. Komorbid depressziós vagy szorongásos zavarok hiányában a dip-Q átlagos dimenziós pontszáma nem mutatott szignifikáns különbséget a belépés és az ismételt teszt között. Összességében az állapot hatása a tulajdonságértékekre mérsékelt volt, és arra a következtetésre jutottak, hogy a dip-Q teszt-újratesztelési megbízhatósága elfogadható.