PHILADELPHIA—a szumatriptán iontoforetikus transzdermális adagolása statisztikailag szignifikáns javulást eredményezett a placebóhoz képest az akut migrénes fejfájás gyors, következetes és tartós enyhítésére, a Nemzetközi Fejfájás Társaság 14.kongresszusán bemutatott kutatások szerint. Azoknál a betegeknél, akik émelygést tapasztalnak és nem tolerálják az orális szumatriptánt, a migrénes tapasz különösen előnyös lehet, jelentette Jerome Goldstein, a San Francisco klinikai Kutatóközpont és munkatársai.
egy randomizált, kettős-vak, placebo-kontrollos III.fázisú klinikai vizsgálatban 530 migrénes anamnézisben szenvedő beteget véletlenszerűen jelöltek ki vagy a migrénes tapasz (Zelrix; NuPathe Inc, Conshohocken, PA), amely négy órás időszak alatt szumatriptánt adott be, vagy egy azonos kinézetű placebo tapasz, amely nátriumot adott a gyógyszer helyett. A migrén megjelenésekor a betegeket arra utasították, hogy a kiindulási fejfájást négypontos skálán értékeljék, és csak akkor alkalmazzák a vizsgálati tapaszt, ha a pontszámuk Kettő vagy három volt. A betegek nem szedhettek fájdalomcsillapító vagy hányáscsillapító gyógyszert a tapasz aktiválását megelőző nyolc órában vagy azt követő két órában. Az alanyok addig maradtak a vizsgálatban, amíg egy migrént nem kezeltek a vizsgálati tapasszal, vagy két hónap telt el a randomizációt követően, attól függően, hogy melyik következett be előbb. A vizsgálat végén 61 beteg nem tapasztalt migrént a két hónapos időszakban, és kizárták őket az eredményekből, így 226 beteg maradt a migrénes tapasz csoportban (átlagéletkor 40,7; 84% nő) és 228 beteg a placebo csoportban (átlagéletkor 41,0; 86% nő).
két órával a tapasz aktiválása után a migrénes tapaszt kapó betegek szignifikánsan nagyobb aránya fejfájás-fájdalommentes volt a placebóhoz képest (19% vs 9%), és ez a “szignifikáns különbség a placebóhoz képest minden későbbi időpontban folytatódott a tapasz aktiválása után 12 óráig” – jelentette Dr. Goldstein csoportja. “A migrénes tapaszhoz a betegek szignifikánsan magasabb aránya is társult, akik már a tapasz aktiválását követő egy órában jelentették a fejfájás fájdalomcsillapítását, összehasonlítva a placebóval (29% vs 19%).”
ezenkívül a kezelésben részesülő betegek nagyobb része hányingermentes volt a tapasz felhelyezését követő egy órán belül a placebo csoporthoz képest (71% vs 58%), és a különbség legfeljebb 12 órán át fennmaradt. Két órán belül a migrénes tapaszos betegek nagyobb hányada volt fotofóbia-mentes (51% vs 36%) és fonofóbia-mentes (55% vs 39%), és ez a különbség 12 órán keresztül is fennmaradt.
a placebóhoz képest nagyobb számú beteg számolt be vagy tapasztalt tartós fájdalomcsillapítást két órától 24 óráig a tapasz aktiválása után (34% vs 21%), migrénmentes volt két órával a tapasz aktiválása után (16% vs 8%), és nem használt mentő gyógyszert (60% vs 40%). A migrénes tapaszos betegek ötvenegy százaléka és a placebót kapók 45%-a jelentett nemkívánatos eseményeket. A leggyakrabban jelentett mellékhatások a fájdalom, viszketés és kiütések voltak az alkalmazás helyén, és hasonlóak voltak a placebóhoz.