a Shravana, vagy Haubickrit: Hauptbahn, azaz Hauptbahn, akkor a (Z) Hauptbahn, vagy Hauptbahn, vagy Hauptbahn, vagy Hauptbahn, vagy Hauptbahn, vagy Hauptbahn, vagy Hauptbahn, vagy Hauptbahn, vagy Hauptbahn), akkor a Shravana, vagy Hauptbahn, vagy Hauptbahn, vagy Hauptbahn, vagy Hauptbahn, vagy Hauptbahn, vagy Hauptbahn, vagy Hauptbahn, vagy Hauptbahn, vagy Hauptbahn, vagy Hauptbahn, vagy Hauptbahn, akkor célja, hogy reflektáljon az intellektuális meggyőződés megszerzésére. Az ember hallással tanul, ez a tanulás első szakasza, a beavatás, amikor a hagyományos védikus tanokat a tanárok továbbadják. A Shravana az a mentális tevékenység, amellyel a szövegeket megértik annak érdekében, hogy megismerjék az igazságot Brahmanról. A Sruti a Vedantikus tudás magja, amelyet a Guru (tanító) vetett el sziszja (‘tanítvány’) elméjébe, aki azután ezt a magot a shravana, manana és nididhyasana által gondozza.
Jajnavalkya a feleségének, Maitreyi-nek ajánlotta a szádhana formáját, amely darshanából , shravanából, mananából és nididhyasanából állt; a darshana Isten vagy Brahman látására és megvalósítására utal. Azt mondta neki, hogy a spirituális keresés első szakasza a Shravana, és az embernek shravakává kell válnia, akinek a hallás vagy a Shabba érdekeket teremt, majd rendezi ezeket az érdekeket, elválasztja a lényegeset a nem lényegesektől, eltávolítja a zavart és a kétségeket, és természetesen elvezet a következő szakaszhoz, a Mananához. A Shravana pszichológiai gyakorlat. Vidyaranya az övében Panchadasi (Sloka I. 53) elmagyarázza, hogy:-
6/7102>az egyéni én és a Legfelsőbb egyetemes én azonosságának valódi jelentőségének felfedezése a nagy mondásokkal az, amit Shravana-nak nevezünk; és az érvényesség lehetőségének logikai érvelés útján történő elérése az, amit mananának nevezünk. A hallás és a diszkrimináció előnyös a tudás számára, mindkettő összekapcsolódik, és az önismeret megszerzésének belső eszközei, az előbbi elemzést és érvelést foglal magában, az utóbbi pedig az egyéni én kettősségének szüntelen elmélkedése.
Sadananda kifejti, hogy a hallás annak meghatározása, hogy a Vedanta hat jellemző jel alapján tanítja a Brahman nem kettősségét-a) A tárgy bemutatása az elején és a következtetésben, b) a tárgy ismétlése vagy ismételt bemutatása, c) eredetiség, azaz. a téma más forrásból nem ismert, d) A téma eredménye vagy hasznossága, e) a téma dicsőítése vagy dicsérete, f) a téma alátámasztására szolgáló demonstráció vagy érvelés. A Shravana eredménye a védikus szövegek és kijelentések valódi jelentőségének valódi megállapítása.