Játsszunk egy szójátékot. Egy hely nevével kezdem, például egy város, állam, tartomány vagy ország nevével, és te megmondod egy másik hely nevét, amely az általam említett város utolsó betűjével kezdődik. Például, ha azt mondom, Róma, lehet mondani Etiópia. Tehát az Aichit fogom használni, ami egy prefektúra itt Japánban. Akkor kezdd velem, és így tovább, és így tovább. Eddig minden rendben, igaz? Sőt, lefogadom, hogy már játszottál ilyen játékot.
nevezhetjük szó láncoknak, kígyóknak és betűknek, vagy fél tucat más népszerű név bármelyikének. Játszhatsz angolul, franciául, spanyolul, olaszul vagy bármely más nyelven, amely a Latin ábécé variációját használja. És míg itt Japánban az ábécé lokalizált változatát (romaji) használhatjuk szó láncok lejátszására, van egy sokkal népszerűbb változat, amely a japán kana-t használja, shiritori néven.
először egy kis háttérinformáció a japán kanáról. A Japán nyelv két szótagot használ a szavak “betűzésére”, ha nem használ kanji (Kínai karakterekből származó ideogramok). Ez a két szótag ugyanazt a hangot tartalmazza egy közös sorrendben (gondoljunk csak az ábécé dalára), kezdve a (Z) (ah) és a (Z) (NN) betűvel. Között vannak a japán nyelvben használt összes hang. Például a japán szó a Japánra a “nihongo”, amely hiraganában így néz ki: xhamsterben, katakanában pedig így néz ki:++. Láthatjuk, hogy a szó négy szótagra bomlik, mint ni ho n go.
ami visszavezet minket shiritorihoz. Nagyon hasonló szabályokat követve, mint a Word Chain (vagy bármi, amit hívni akarsz), a játékosok felváltva építenek szavakat az előző szó utolsó szótagjából. Például, ha azt mondom, hogy “nomimono “(ital), akkor a szót a”nem” szótaggal kell kezdenie. Tehát használhatja a “noto” (notebook) vagy a “nouka” (farmer) szót.
míg angolul a játék akkor ér véget, amikor az egyik játékos nem gondol egy másik szóra, vagy megismétli a korábban játszott szót, a Shiritori-ban a játék akkor ér véget, amikor az egyik játékos mond egy szót, amely az “n”szótagban végződik. Valójában az a játékos, aki az “n” – vel végződő szót használja, elveszíti a játékot. Ennek oka az, hogy a japán nyelven nincs olyan szó, amely “n” – vel kezdődik. (Ezt kissé trükkös lehet megérteni, de minden japán szó, amely N-vel kezdődik, amikor az angol ábécében írják, valójában a következő szótagok egyikével kezdődik: na, ni, nu, ne, no. Másképp fogalmazva, az utolsó “n” hang, úgy látszik, ん vagy レン de az elején hangzik néz ki, mint なにぬねの vagy ナニヌネノ.
például, ha azt mondod, hogy “buta” (disznó), akkor átmegyünk a “takenoko” – on (bambuszrügy), majd a “koala” – on, végül azt mondom: “ramen”, veszítek, mert nincs mód arra, hogy folytassa a játékot. Azt is észreveheti, hogy minden példa, amelyet használtam, főnév, mivel ez a játék egyik elsődleges szabálya, a már lejátszott szavak ismétlése és a főnévi kifejezések használata nélkül. Lehetnek más, helyi szabályok is, ezért feltétlenül kérjen pontosítást a házirendről, ha szükséges.
a Shiritori egy gyakori, szórakoztató módja annak, hogy az időt a közúti kirándulásokon, az osztályok közötti szünetekben vagy csak lógni. Ez is egy fantasztikus módja annak, hogy tanulmányozza fel a japán szókincs és helyesírás. Szóval, fogd meg néhány barátodat, győződj meg róla, hogy naprakész vagy a ház szabályairól, és menj játszani! Kezdem: Nihongo. Menj!