a Máté 24 Az Advent előtti negyedik vasárnap olvasmánya (vagyis az Advent visszaszámlálásakor a rendes évszakban véget ér), a párhuzamos 13 jel pedig Advent első vasárnapjának olvasata. Mindkét igeszakasz (és a Lukács 21-ben szereplő párhuzam) körül nagy a zűrzavar, és úgy tűnik, hogy két fő módja van az olvasásnak.
1. Mindkét fő szakasz, a Mt 24,1–35 és a Mt 24,36–51 Jézus második eljöveteléről szól a korszak végén.
2. Az első fő rész (Mt 24,1–35) a közvetlen jövőről és a templom lerombolásáról szól, de a második fő rész (Mt 24,36–51) egy távolabbi várakozásról szól, hogy Jézus visszajön a korszak végén.
az első olvasat széles körben elterjedt, mind a gyóntatószéki, mind a szkeptikus olvasók körében, számos okból.
először is, szoros összefüggés van az első rész eseményei és a vége nyelve között. A Máté 24.6 megemlíti, hogy ‘a vég még nem jött el’, a 24.13 pedig arról beszél, hogy szilárdan áll a végéig. Másodszor, Matt 24 – ben.14 Jézus arról beszél, hogy az evangéliumot ‘az egész világon’ hirdetik, és akkor ‘eljön a vég’. Harmadszor, a Máté 24: 21 nagy nyomorúságról beszél, amely soha nem lesz egyenlő. Negyedszer, a Mt 24,27-ben szó van az Ember Fiának eljöveteléről. Aztán a Mt 24,29-ben a korszak végének kozmikus jeleiről hallunk, majd a Mt 24,30-ban ismét az ‘Ember Fiának eljövetele’ lesz látható a föld minden népe számára. Végül a Mt 24,31-ben van egy trombita hívás, és az angyalok összegyűjtik a választottakat a föld végéről. Néhányan párhuzamot látnak az itt leírtak és a Jelenések 6. fejezetében szereplő hét pecsét’ Utolsó idők ‘ ítéletei között is.
ez mind úgy néz ki, meglehetősen meggyőző, így kell, hogy egy rövid blogbejegyzést-kivéve egy fontos dolog:
Ámen, mondom nektek, ez a nemzedék biztosan nem múlik el, amíg ezek a dolgok meg nem történnek. (Mt 24.34)
Jézus mondása meglehetősen hangsúlyos formában, beleértve a negatív hangsúlyos formáját is, világosan megemlíti ezeket a dolgokat, és megnyitja az’ Ámen ‘ formulát, amely jellemző Máté Jézus tanításáról szóló feljegyzésére, és arra utal, hogy visszaemlékezik Jézus tényleges szavaira arámi nyelven.
ezt nagyon nehéz elkerülni. Néhány ember azt javasolja, hogy a genea szó fordítható’ nemzet ‘vagy’ faj ‘helyett’ generáció’. De az evangéliumokban csak egy olyan esemény van, ahol ez lehet az olvasás-a Lukács 16,8-ban. Még itt is, a kontraszt az ilyen korú emberek és a ‘fény’ között van, tehát itt van egy időbeli érzékelés. De minden más esetben, a szónak egyértelműen az az értelme, hogy ‘az emberek élnek ebben az időben. A legvilágosabb példák a Máté 1.17 tizennégy nemzedék című genealógiájában, valamint a Lukács 1.48-ban és Lukács 1.50-ben szereplő Magnificatban találhatók. Ezzel együtt a versnek egyértelmű időbeli értelme van, amikor arról beszél, hogy nem múlik el.’
(egy kisebbségi olvasat azt állítja, hogy ‘ez a nemzedék’ nem arra a nemzedékre utal, amelyet Jézus megszólít, hanem a jövőben valamikor az ‘utolsó idők’ nemzedékére, akivel mindez megtörténik. Eltekintve attól, hogy ez a mondás teljesen tautológ, egy ilyen olvasatnak az a kisebb hátránya, hogy a kifejezés azt jelenti, amit az olvasó akar, nem pedig azt, amit Jézus valójában mondott. Ha körülnéz a tanítványain, és az ‘ez’ szót használja, akkor rájuk utal!)
mindez problematikussá teszi az első megközelítést, és C S Lewis-t kommentálta:
ez minden bizonnyal a legkínosabb vers a Bibliában. (ban ben “a világ utolsó éjszakája “(1960), az alapvető C. S. Lewis, p. 385)
egy ilyen nézet azt is sugallja, hogy ezekben a versekben a közeli és a távoli jövőről szóló jóslatok zavaros keveréke van, ami azt sugallja, hogy Jézus nem igazán tudta, miről beszél, vagy a tanítványok nem, vagy az evangéliumírók nem—vagy mindhárom. Még komolyabban, nem kevés tudós jutott arra a következtetésre, hogy Jézus úgy gondolta, hogy a visszatérése egy generáción belül lesz, és hogy egyértelműen tévedett—ő egy bukott apokaliptikus próféta volt, és az úsz írói megpróbálták (sikertelenül) eltussolni a tényt.
ennek az utolsó következtetésnek az a nehézsége, hogy Máté, Márk és Lukács mind feljegyzik, hogy Jézus ezt mondta. Hacsak nem gondolja, hogy mindhárom evangéliumot a templom megsemmisítése előtt írták 70 HIRDETÉS, akkor arra a következtetésre kell jutnia, hogy ők is azt hitték, hogy Jézus várhatóan visszatér a generáción belül, és hogy a másolók következő generációi ezt hitték, de valahogy figyelmen kívül hagyta. Ez teljesen hihetetlennek tűnik. Minden bizonyíték arra mutat, hogy az evangéliumírók komolyan veszik Jézust, és azt gondolják, hogy kortársaiknak tudniuk kell, mit mondott Jézus.
hogyan értelmezzük ezt? Az első hatalmas nyom a Márk párhuzamos átjárójának összehasonlításában jön létre 13 Mátéval. A Mt 24 első szakasza megegyezik a Márk 13,1–31–gyel; ha megnézzük a szinopszist (amely a különböző evangéliumok szakaszait párhuzamosan helyezi el), láthatjuk, hogy Máté és Márk majdnem azonosak (a Mt 24,10-12 kivételével). De a második szakaszban Márk csak 6 verset tartalmaz, míg Máté további 16 verset folytat, majd a 25.fejezetben Jézus eszkatológiai példázatainak sorozatát jegyzi fel a végső ítéletről (a koszorúslányok, a talentumok példázata, valamint a juhok és a kecskék).
egy második nagy nyom jön észre Máté különbséget ‘ez’ és ‘az’között. A Márk 13.4-ben a tanítványok egyetlen összetett kérdést tesznek fel Jézusnak a templomról, amelyet az a megjegyzése ösztönöz ,hogy ‘egyetlen kő sem marad a másikon’:
“mondja el nekünk, mikor történnek ezek a dolgok? És mi lesz a jele annak, hogy mindannyian beteljesednek?”
de Matthew-ban, az összetett kérdés két kérdéssé vált:
“mondd meg nekünk-mondták -, hogy mikor fog ez megtörténni, és mi lesz a jele eljövetelednek és a korszak végének?”
úgy tűnik, Máté valamilyen oknál fogva világosabban meg akarja különböztetni a templom lerombolásának kérdését, és Jézus eljövetelének és a korszak végének kérdését. Máté folytatja a megkülönböztetést azzal, hogy világosan kifejti, hogy az első részben Jézus ‘erről’ beszél, de a Máté 24: 36-ban egy markáns fókuszváltást vezet be: ‘de arról a napról vagy óráról senki sem tud…’ a legnyilvánvalóbb magyarázat erre az, hogy Máté a templom 70-es pusztulása után ír, de Márk már előtte. Tehát Márk számára a templom küszöbön álló sorsa Nagy; Máté számára ez már elmúlt, És Jézus eljövetelének kérdése több figyelmet érdemel.
mit csinálunk tehát az első rész összes olyan anyagából, amely úgy néz ki, mintha a ‘vég’ – re utalna? Egyáltalán nem kell így olvasni.
először is jegyezzük meg, hogy a Mt 24.6 hangsúlya nem az, hogy ezeket az eseményeket a ‘vég’ – hez társítsuk, hanem hogy megkülönböztessük őket. Még nincs vége. És a 24.13-ban és a 24.14-ben a ‘vég’ szó nem a (félig technikai) kifejezés eszkatósz (mint az ‘utolsó napokban’), hanem az általánosabb kifejezés telos. Másodszor, lehet, hogy tudatában vagyunk annak, hogy még több prédikációra van szükség, de az oikumene szót a legjobban úgy értjük, hogy az ismert világra utal. Úgy tűnik, hogy az egész (Római) világnak való prédikálás volt Pál célja, és Lukács (Az Apostolok Cselekedeteiben) úgy gondolja, hogy ez az, amit tett, ‘minden merészséggel és akadály nélkül!(ApCsel 28,31) – és mindez Jeruzsálem bukása előtt. Harmadszor, Jeruzsálem ostroma valóban szörnyű volt; Josephus elmesél egy történetet arról, hogy egy nő megölte a gyermekét, és a felét megette, a másik felét pedig lázadó harcosoknak ajánlotta fel (zsidó háború 6.fejezet), és több zsidót öltek meg más zsidók, mint a rómaiak.
de a legfontosabb megfigyelés az, hogy feljegyezzük az Ember Fia eljövetelének nyelvét. Jézus második földi eljövetelére, a parousia-ra vonatkozó szó nem fordul elő a Máté 24: 30-ban. A kifejezés ehelyett az ‘erchomenos az Emberfia’. Ez egy szinte közvetlen idézet a görög Dan 7.13:
“éjjeli látomásomban néztem, és ott volt előttem egy emberfia, aki az ég felhőivel jött. Közeledett a régi időkhöz, és a jelenlétébe vezették. Hatalmat, dicsőséget és szuverén hatalmat kapott; minden nemzet és nép minden nyelven imádta őt. Uralma örök uralom, amely nem múlik el, és királysága soha nem pusztul el.”
más szavakkal, ez nem arról szól, hogy az’ Emberfia ‘ a földre jön, hanem arról, hogy Isten elé jön, hatalmat kap és igazolva van. Figyeljük meg, hogy hatalmat gyakorol ‘minden nemzet és nép’felett. Jézus is idézi ezt-pontosan ugyanazokkal a szavakkal—a főpapnak a Márk 14,62-ben. Itt Jézus nem beszélhet a visszatéréséről—arra utal, hogy Isten jobbján ül, és gyakorolja a Királyság hatalmát, amelyet a pap istenkáromlásnak tart. És azt mondja, hogy a főpap tanúja lesz Jézus igazolásának és hatalmának; látni fogja, hogy Jézus feltámadt a halálból és a lélek eljön, hogy felkészítse a tanítványokat tanúként nemcsak Izrael, hanem minden nemzet számára.
ez is van értelme az utolsó része a puzzle. A trombita nem az utolsó trombita az 1Kor 15,52-ben és az 1Thessz 4,16-ban, hanem az evangélium hirdetésének metaforája, amelyről az Apostolok Cselekedeteiben olvashatunk, és a választottak összegyűjtése a pogány hívők belépése Isten népébe. De mi a helyzet a kozmikus nyelvvel: a nap elsötétül, és a hold nem ad fényt; a csillagok lehullanak az égből, és az égitestek megrendülnek.’? Figyeld meg, hogy ez azon napok nyomorúsága után ‘azonnal’ fog történni. Nos, ezeket a szavakat az Ézsaiás 13: 10—ből, az Ézsaiás 34: 4-ből és a Jóel 2: 31-ből is idézik nem sokkal később-Péter Pünkösdkor:
az utolsó napokban, mondja Isten, kiöntöm lelkemet minden emberre…a nap sötétségbe, a Hold vérré változik…és mindenki, aki az Úr nevét hívja, megmenekül. (ApCsel 2.17-21)
úgy tűnik, hogy Péter pontosan ugyanazokkal a szavakkal érti meg, hogy mi történik előtte, mint Jézus a Máté 24 első szakaszában – mindez annak a generációnak az életében történik.
Tehát ezért megyek a fenti 2. opcióval. A Mt 24 első része valóban a templom lerombolásáról szól, de arról a figyelemre méltó dologról is, amelyet Isten meg fog tenni, mielőtt ez megtörténne—Jézus feltámadásáról, a tanítványokat felkészítő lélek ajándékáról, és arról a jó hírről, hogy Isten királysága Isten történelmi népének határain túl terjed, hogy az egész ismert világnak hirdessék. És mindezekben az eseményekben Jézus megigazulna és elfoglalná helyét a hatalmas jobbján. Jézus csak a Máté 24: 36-ban folytatja a tanítást a földre való második eljöveteléről.
érdemes megjegyezni, hogy ebben a történelmi, kulturális és nyelvi távolságban ez egy nehezen olvasható szakasz. De azt is érdemes megjegyezni, hogy itt az értelmező hagyományok súlya jelentősen akadályozza a gondos olvasást. Ami még rosszabb, számos bibliafordítás félrevezető. Scofield, a híres 1909-es Dispensationalist study Bible-ben valójában megváltoztatta a ‘generáció’ szót ‘faj’ – ra a v 34-ben, hogy támogassa értelmezését. És a mai új élő fordítás valójában hozzáadja a ‘return’ szót a v 33-ban, hogy ugyanezt tegye. Soha nem volt ennél fontosabb, hogy jó fordítást olvassunk.
az Újszövetség eszkatológiájának teljesebb kifejtését, beleértve a nehéz részek olvasását, lásd a Liget füzetem Kingdom, Hope and the End of the World.
(ennek egy változata először 2013-ban jelent meg)
Kövess engem a Twitteren @psephizo. Mint a Facebook oldalam.
munkám nagy része szabadúszó alapon történik. Ha értékelted ezt a bejegyzést, fontolóra vennéd, hogy havonta 1,20-at adományozol a blog előállításának támogatására?