Bevezetés: a száraz szem klinikai diagnózisát megfelelő teszttel megerősítik a könnytermelés és a technika általánosan használt ma diagnosztizálni száraz szem a Schirmer-teszt (st). Bár az ST könnyen végrehajtható, változó eredményeket, gyenge reprodukálhatóságot és alacsony érzékenységet biztosít a száraz szemek észleléséhez. Egy másik teszt, a szakadási idő (tbut) a könnyek stabilitásának felmérésére szolgál, amelyek ha rendellenesek, tüneti szemszárazságot is okozhatnak. Bemutatjuk mind ezeknek a teszteknek az eredményeit, mind egy új tesztet, amely nagyobb érzékenységet mutat, mint az ST a vizes könnyhiány kimutatásában. A fluoreszcein meniszkusz idő (FMT) egy új teszt, amelyet az egyik szerzővel (CL) és a Walesi Egyetemi Kórház szemészeti Tanszékével közösen fejlesztettek ki. Az FMT annak a sebességnek a mértéke,amellyel a fluoreszcens könny meniszkusz képződik 2% nátrium-fluoreszcein, stopperóra és megfelelő megvilágítás réslámpával.
módszer: nyílt, kontrollos vizsgálatot végeztek 62 beteg és 51 kontroll bevonásával, hogy összehasonlítsák az ST, FMT és TBUT azon képességét, hogy a rheumatoid arthritisben és tünetekkel járó szemszárazságban diagnosztizált betegek egy csoportjában legalább 6 hónapon keresztül észleljék a szemszárazságot. A 15 alanyból álló külön kontrollcsoportot három külön alkalommal tesztelték az FMT teszt reprodukálhatóságának értékelésére.
eredmények: Mindhárom teszt statisztikailag szignifikáns különbséget mutatott a beteg és a kontrollpopuláció között; Mann-Whitney P < 0,001. A jobb és a bal szem között korreláció volt a kontrollcsoport mindhárom tesztjében(ST r(2) = 0,77, FMT r(2) = 0,98, TBUT r (2) = 0,94). Ez a korreláció jelentősen csökkent az FMT és a TBUT esetében a betegpopulációban, és összhangban volt azokkal a tünetekkel, amelyeket a betegek egy részében az egyik oldalon rosszabbnak jelentettek (FMT r(2) = 0,52, TBUT r(2) = 0,54, ST r(2) = 0,75). Az életkorral való korrelációt a kontrollcsoport mindhárom tesztjében is megfigyelték(ST r(2) = 0,74, FMT r(2)= 0,92, TBUT r (2) = 0,51), de a betegpopulációban nem(ST r(2) = 0,06, FMT r(2) = 0,18, TBUT r (2) = 0,03). Szignifikáns korrelációt figyeltek meg az ST és az FMT között mind a kontroll (ST vs FMT r(2) = 0,65), mind a betegpopuláció (ST vs FMT r(2) = 0,44) esetében. A kontrollcsoportban rögzített FMT esetében nem volt 200 másodpercnél nagyobb érték. Ezt az értéket használva a kóros FMT meghatározásához a betegek 85% – a (a vizsgált szemek 72% – a) rendellenes eredményt mutatott. Ez ellentétben állt a betegek 35%-ával (a vizsgált szemek 26% – A) abnormális eredménnyel, amelyet az ST. az ANOVA és a Student párosított t-tesztje segítségével nem volt szignifikáns különbség a három értékkészlet között, amelyeket 3 hónap alatt sorozatosan rögzítettek az FMT reprodukálhatóságának felmérésére. Az átlag átlagos standard hibája 2,72%, a variáció átlagos koefficiense 4,07% volt.
következtetés: tanulmányunk azt sugallja, hogy az FMT érzékenyebb teszt, jó reprodukálhatósággal, mint a Schirmer tesztje. Az FMT korrelál az ST-vel, és azt sugallja, hogy mindkét teszt vizes könnyhiányt mér. Az FMT tehát jobb alternatíva a jelenleg használt ST-hez teszt vizes könnyhiány.