célkitűzések: a nyirokcsomó-érintettség a méhnyakrákban a rossz prognózis jele, és a kockázat a nyirokcsomó-érintettség szintjének megfelelően növekszik. Azonban a retrocruralis nyirokcsomó érintettségének specifikus prognosztikai jelentősége nem volt jól jellemezve kis mérete és mély elhelyezkedése miatt. A tanulmány célja annak prognosztikai értékének felmérése volt.
betegek és módszerek: összesen 217 újonnan diagnosztizált IA2-IVA stádiumú méhnyakrákban szenvedő beteget vontak be retrospektív módon. Minden betegnél előkezelést végeztek (18)F-fluorodeoxi-D-glükóz ((18)F-FDG) PET/CT. Ezek közül a betegek közül 145-öt egyidejűleg kemoradioterápiával kezeltek, és ebben a csoportban a retrocruralis nyirokcsomó érintettségének kapcsolatát a betegség progressziójának kockázatával vizsgáltuk.
eredmények: Retrocruralis nyirokcsomó érintettséget a betegek 7,4% – ánál észleltek (16/217). Mindegyiküknek para-aorta nyirokcsomó érintettsége volt, és a betegek 56% – ánál (9/16) egyidejűleg supraclavicularis nyirokcsomó érintettség volt. Az egyidejűleg kemoradioterápiával kezelt betegeknél azt találták, hogy minél magasabb volt a (18)F-FDG-pozitív nyirokcsomó szintje, annál rosszabb volt a progressziómentes túlélés (nincs vs.kismedencei, kismedencei vs. para-aorta, para-aorta vs. retrocruralis; P<0,05); azonban nem volt különbség a progresszió kimenetelében a retrocruralis és a supraclavicularis területek között (P=NS). Többváltozós Cox arányos veszélyelemzés esetén a (18)F-FDG PET/CT-pozitív nyirokcsomók legmagasabb szintje a para-aortában , retrocruralis (HR 17,05, 95% CI 5,34-54.44) és a supraclavicularis területek (HR 19,56, 95% CI 7,15-53,54) jelentős prognosztikai faktornak számítottak.
következtetés: a para-aorta, retrocruralis, supraclavicularis területeken a nyirokcsomó érintettségének legmagasabb szintje jelentős prognosztikai tényező volt a progresszió szempontjából méh méhnyakrák egyidejű kemoradioterápiával kezelt betegek. A retrocruralis nyirokcsomó érintettsége hasonló eredményt mutat supraclavicularis érintettséggel, de rosszabb eredményhez vezet a progresszió szempontjából a para-aorta nyirokcsomó érintettségéhez képest.