válasz:
bár a diszlexia általában családokban fordul elő, nem lehet tudni, hogy az egyes gyermekeknél kialakulnak-e a diszlexia tünetei. Bár van genetikai hatás, a diszlexia hasonló bármely más mentális alkalmassághoz vagy képességhez (vagy gyengeséghez). A gyermek örökölheti vagy nem örökölheti a diszlexia kialakulásának hajlamát a szüleitől. Még akkor is, ha a gyermek örökli a genetikai hajlamot, a gyermek valójában nem tapasztalhat problémákat, amelyek általában diszlexiával járnak.
az azonos ikreket tanulmányozó kutatók azt találták, hogy ahol az egyik iker diszlexiás, a másiknak az idő 55-70 százalékában lesz diszlexia, a diszlexia típusától függően. Ez a kutatás azt mutatja, hogy erős genetikai befolyás van, de a környezeti és élettapasztalatok is szerepet játszanak a tünetek kialakulásában.
a diszlexiát valószínűleg nem egyetlen gén okozza, hanem genetikai tulajdonságok kombinációja. A tulajdonságok a különböző emberek között is eltérő módon fejezhetők ki, más gének közvetítése vagy fokozása miatt.
emiatt nem valószínű, hogy valaha is lesz genetikai teszt a diszlexia diagnosztizálására. A legjobb esetben egy személy DNS-profilja segíthet meghatározni, hogy nagyobb-e a diszlexia kialakulásának kockázata.
természetesen, ha a családban előfordult diszlexia, ez értékes információ, amelyet szem előtt kell tartani az oktatási döntések meghozatalakor, különösen, ha úgy tűnik, hogy a gyermek a korai iskolai években nehézségeket vagy frusztrációt tapasztal.
(Abigail Marshall válasza)