Tumorantigének

ez az áttekintés megszilárdítja azt az új koncepciót, hogy az emberi rákok gyakori és ritka típusai különböző tumorspecifikus mutáns fehérjéket hordoznak, amelyek tumor-specifikus antigénekként ismerhetők fel. Ezeket a mutáns fehérjéket onkogének vagy szuppresszor gének kódolják, amelyek pontmutációkból, kromoszómális transzlokációkból, belső deléciókból és vírus inszerciós mutagenezisből eredő strukturális mutációkon mentek keresztül; ezen változások közül több fúziós fehérjéket eredményez. Bár nincs bizonyíték arra, hogy ezen mutáns fehérjék elleni immunfelügyelet megakadályozhatja az elsődleges rák kialakulását a gazdaszervezet előzetes immunizálása nélkül, az ilyen daganatspecifikus molekulák fontosak lehetnek a diagnózis szempontjából és a specifikus immunterápia célpontjaiként, miután a rák kialakult, vagy akár a megelőző rák elleni vakcinák célpontjaként. A bizonyítékok alátámasztják azt az elképzelést, hogy a citolitikus vagy segítő T-sejtek kiválóan szelektívek az intracelluláris mutáns fehérjék felismerésében, és a jelenleg rendelkezésre álló tumorspecifikus T-sejt klónok hasznosak lehetnek a korábban fel nem ismert tumorspecifikus mutációk azonosításában. Számos tumorspecifikus mutáns fehérje egyértelműen okozati szerepet játszik a rosszindulatú viselkedés kialakulásában, míg más rákkeltő anyagok által kiváltott változásoknak legalább immunológiai jelentőségük van. Mindenesetre erős bizonyíték egér és ember azt jelzi, hogy egy rosszindulatú sejt képes kifejezni több Független antigén célhelyek. Az ilyen sokféleség lehetővé teheti a többágú immunroham, amely jelentősen csökkenti a tumor menekülésének esélyét. A jövőben meg kell vizsgálni, hogy a tumor-specifikus mutáns fehérjékre adott immunválaszok immunológiai tumor kilökődéshez vezethetnek-e, és meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy a tumor mutáns peptidek kémiailag nagymértékben immunogének legyenek, még azokban a gazdaszervezetekben is, amelyek korábban nem reagáltak a tumorra.