a Metadiscourse – az a mód, ahogyan az írók és a beszélők a nyelvhasználatukon keresztül kölcsönhatásba lépnek az olvasókkal és a hallgatókkal – széles körben használt kifejezés a jelenlegi diskurzuselemzésben, a pragmatikában és a nyelvoktatásban. Ez az érdeklődés az elmúlt 40 évben kettős cél vezérelte. Az első a vágy, hogy megértsük a kapcsolatot a nyelv és a kontextusok használatát. Ez azt jelenti, hogy az egyének hogyan használják a nyelvet, hogy tájékozódjanak és értelmezzék az egyes kommunikációs helyzeteket, és különösen azt, hogy hogyan merítenek ezek megértéséből, hogy világossá tegyék szándékolt jelentéseiket a beszélgetőpartnereik számára. A második az, hogy ezt a tudást a nyelv és az írástudás oktatásának szolgálatában alkalmazzák. Bár sok kutató és tanár fogalmilag gazdag és analitikusan erőteljes ötletnek tartja, a meghatározás, a kategorizálás és az elemzés nehézségei nélkül. Ebben a tanulmányban feltárom a koncepció erősségeit és hiányosságait, és feltérképezem annak befolyását és irányait a főbb online akadémiai adatbázisok és a jelenlegi publikált kutatások korszerű elemzésével.