Luther és a reformáció
Luther, a protestáns reformáció alapítója és Melanchthon lelkesen reagáltak egymásra, és mély barátság alakult ki közöttük. Melanchthon teljes szívvel elkötelezte magát az új evangélikus ügy mellett, amelyet az előző évben kezdeményeztek, amikor Luther kilencvenöt tézisét terjesztette. (Lásd a kutató megjegyzését: a tézisek közzététele. 1519 végére már megvédte a szentírási tekintélyt Luther ellenfelével, Johann Eckkel szemben, elvetette (még Luther előtt) az átlényegülést—azt a tanítást, hogy az úrvacsorában a kenyér és a bor tartalma Krisztus testévé és vérévé változik—, hit általi megigazulássá tette teológiájának alapkövét, és nyíltan szakított Reuchlinnel.
ez idő alatt még hét kisebb könyvet is kiadott, és Wittenbergben megszerezte a teológiai diplomát. Energiája fenomenális volt. Kezdte a napot 2:00 óra és előadásokat tartott, gyakran több mint 600 diáknak, 6:00-kor. Ezenkívül időt talált arra, hogy udvaroljon Katherine Krappnak, akit 1520—ban feleségül vett, és aki négy gyermeket szült neki-Anna, Philipp, Georg és Magdalen.
Luther sürgetésére Melanchthon előadást tartott Pál Rómaiakhoz írt leveléről, és 1521-ben kiadta a Loci communes rerum theologicarumot (“teológiai közhelyek”), a reformáció gondolatának első szisztematikus kezelését. A bűn, a törvény és a kegyelem voltak a fő témák, szabad akarattal, fogadalmakkal, reménnyel, gyónással és más tantételekkel. A Szentírásra támaszkodva Melanchthon azzal érvelt, hogy a bűn több, mint egy külső cselekedet; az értelemen túlra jut az emberi akaratba és érzelmekbe, így az egyes emberek nem tudják egyszerűen elhatározni, hogy jó cselekedeteket tesznek és érdemeket szereznek Isten előtt. Az eredendő bűn natív hajlam, túlzott öngondoskodás, amely minden ember cselekedeteit beszennyezi. De Isten kegyelme megbocsátással vigasztalja az embert, és az ember cselekedetei, bár tökéletlenek, örömmel és hálával válaszolnak az isteni jóindulatért. A Loci községek három kiadása jelent meg az év vége előtt, 18 kiadása pedig 1525-ig, a német fordítás nyomtatása mellett. Az utolsó kiadás 1558-ban jelentősen kibővült és megváltozott. Luther kijelentette, hogy a Loci közösségek megérdemlik a helyet a szentírások kánonjában; az angliai Cambridge-i Egyetem később kötelezővé tette az olvasást, I. Erzsébet királynő pedig gyakorlatilag megjegyezte, hogy beszélgethessen a teológiáról.
annak ellenére, hogy a Luthert támogatók számára császári halálrendelet született, 1521-ben Melanchthon élesen válaszolt a Sorbonne 104 Luther kijelentésének elítélésére: “a párizsi teológusok dühös rendelete ellen.”Amikor Melanchthon habozott közzétenni a Korinthusiakról szóló előadásait, Luther 1521-ben vett egy példányt, és közzétette őket egy előszóval: “én vagyok az, aki közzéteszi ezeket a kommentárokat, és elküldöm magadhoz.”1523-ban Luther ugyanezt tette Melanchthon Jánosról szóló jegyzeteivel.
1521-ben, Luther Wartburgi tartózkodása alatt Melanchthon volt a reformáció ügyének vezetője Wittenbergben. Az első Speyeri gyűlés (1526) után, ahol bizonytalan békét kötöttek a reformmozgalom számára, Melanchthont választották a 28 biztos közé, akik Szászországba látogattak és szabályozták az egyházak alkotmányát. 1528-ban ennek eredményeként megjelent az Unterricht der Visitatoren (“utasítások a látogatók számára”), a biztosok utasításkészlete. Az evangélikus doktrína nyilatkozata mellett tartalmazta az általános osztályok oktatásának vázlatát, amelyet Szászországban törvénybe iktattak az első állami iskolarendszer létrehozására. Melanchthon oktatási tervét széles körben másolták egész Németországban, és legalább 56 város kérte tanácsát az alapító iskolákban. Előadásai és tankönyvei, valamint az általa képzett tanárok révén Melanchthon nagy befolyást gyakorolt a protestáns Németországban. Segített megalapítani a K. számú, jénai és marburgi egyetemeket, és megreformálta a Greifswaldi, wittenbergi, kölni, T. számú, Lipcsei, Heidelbergi, Rostocki és Frankfurti egyetemeket. Erőfeszítései elnyerte a “Németország Preceptora” címet.”